Egy kis beszámoló Brigitől Alízról és Arnoldról:
Rengeteg fotót készítettem a lurkókról, amin egy elmosódott
paca vagy egy elhúzó ezüst csík látható. Az „ül!” parancsot nem
ismerik, ha jutalomfalat van a kezemben, akkor annak eredménye: két felugró
állatka, cápaként csattogtatott fogsorral. Azt hiszem, a soványka testvéreket
ilyesmivel nem terhelem. Viszont szép eredmény tőlük, hogy A) már nem próbálnak
fejest ugrani a hűtőszekrénybe, ha kinyitom az ajtaját, B) ha az ételt kapják,
nem harapnak rá az adagoló kanálra, C) az étel megérkezik a tálkákba, nem fogy
el már a levegőben, illetve D) nem landol a fejükön, mert nem ugranak alá.
Az egyik sikerültebb fotót átküldtem neked, úgy látszik,
telefonnal picit jobb az eredmény, illetve az előbb lekaptam, ahogy a saját
kutyusomtól elcsórt takarón fekszenek roppant elégedetten. Először csak egy
kilógó kis csücsökre ült Arni, aztán valahogy egyre nagyobb pléd került alája…
Saját kutyus kapott egy másikat, ezt meg eltulajdonították a törpék. Itt
konkrét gyakorlati probléma, hogy még egy kosár nem fér el a kicsi szobában (ami
saját kutyus kedvenc helye), de ők megoldották a helyzetet. Kár, hogy a boldog
szuszogások nem mellékelhetők a képhez!
A cím magyarázata: egyik kedvenc játékunk az állatkák
megismerése során „a kicsoda/mi lenne, ha…” A tulaj által róluk
küldött jellemzés sok pontban helytálló. Arnold barátunk ambiciózus, vezetői
hajlamokkal rendelkező, közvetlen eb, de épp azért, mert ambiciózus, meg akar
felelni, így meg lehet beszélni vele mindent, jó tárgyalópartner (például nem
ugrálhat a kanapén, szíveskedjék beérni kosarakkal és takarókkal). Testőrködik
az utcán, szerencsére agresszió és támadás nélkül, egy-két határozott, mély
hangú vakkantással. Módszeres szimatoló, imádja a rendszert a napi programokban.
Ezekben hasonlít Kalifornia jelenlegi kormányzójára, aki ugye egy osztrák kis
faluból indult, és lám, hová jutott! És elnézést, de színészi képességekben
felül is múlja, Oscar-díjas alakítás, ahogy az éhező kiskutyát alakítja, még a
fülét is remegteti közben! A húgocskáját amerikai focistákat megszégyenítő
cselekkel próbálja kitúrni a simogatásból és az étel mellől (itt is némi javulás
figyelhető meg).
Aliz tán még most sincs 4,5 kg, aprócska, fegyelmezett, és
úgy mozog, laza izületekkel, ahogy a balerinák. Ragyogó és kifejező hatalmas
szemeivel Audrey Tautou-ra hasonlít az Amelie csodálatos élete című filmből,
illetve Audrey Hepburn-re. Öntudatos, tartással rendelkező mini schnauzer, a
mérete ellenére nem egyszerűen egy öleb.
Életkoruk senkit ne tántorítson vissza, felnőttségük miatt
nyugodt ebek, nem rágnak, nem rombolnak. Mozgékonyak, játékosak, mégse kell
kilométereket kutyagolni velük. Nos, igen, olyan mozgékonyak, hogy szinte csak
álmukban vagy elpihenve fotózhatók!
Azt hiszem, külön-külön is elhelyezhetőek, Arni élvezné a
kizárólagos reflektorfényt, Alíz pedig élvezné a nyugalmat.
